4.Fejezet

Adri szemszöge: 

Este olyan fél 3 körül el is aludtunk. Mivel korán kelős vagyok már reggel 7-kor fent voltam. Csendben kimentem a szobából, nehogy Reni felébredjen. Jó reggelt Beni!-köszöntem a szintén koránkelő bátyámnak. -Jó reggelt! Anyu készített reggelit mielőtt elment dolgozni, ott van a  konyhában.-mondta Beni. Hmm Palacsinta, az egyik kedvenc reggelim. Miközben finoman lakmároztam valami nyaldosta a lábam... Szuszi!!!-kiabáltam.- Jaj de hiányoztál emeltem az ölembe az édes kis beaglet. A nevét onnan kapta ,hogy mindig olyan szunyókálós volt. 

 -Várjunk ha itt van Szuszi... Akkor apa is hazajött!-kiabáltam örömömben. -Adri ne keltsd fel apát nemrég ért haza csak, nagyon fáradt.-mondta Beni. -Ó, akkor Szuszika is biztos fáradt. Ugye Szuszika? Jaj te kis édes.-gügyögtem neki.  Befektettem Szuszit az ágyába és folytattam a reggelim.  -Beni, gyere ide egy kicsit. -Igen?-kérdezte. -Szerinted Ádámnak van most barátnője? -Nem hiszem. Fanni óta nem halottam senkiről. -De annak már egy éve! -Egyébként miért érdekel? Talán van egy jelölted?-kacsintgatott. -Nem, dehogy is. Csak úgy kérdeztem.-tagadtam le. -Ismerlek már.-nevetett.-Tudom hogy van valaki csak titok. De nyugi én nem szólok Ádinak. -Oké. És neked van valakid?-kérdeztem huncut mosollyal. -Tudod ,hogy nekem mindig van valakim. -Ez igaz. Te vagy a kis hódítónk a családban.-nevettem.

Ádi szemszöge:

Lentről hangos nevetés hallatszott. Így elég nehéz lett volna vissza aludni. Még félig csukott szemmel elindultam a fürdőbe. Benyitottam. Még így alig kinyitva a szemem is láttam, hogy ez nem a fürdőszoba. Túl rózsaszín volt ahhoz. Megdörzsöltem a szememet és észre vettem őt ,ahogy édesen szunyókál. Sose láttam őt még így. Olyan volt mint egy angyal. Hosszas bámulás után rájöttem mennem kéne. Halkan vissza csuktam az ajtót és irányba vettem a fürdőszobát. Mosakodás közben még mindig ő járt a fejemben.

Reni szemöge:

Arra ébredtem ,hogy valaki becsukta az ajtót. Megnéztem az órát ami már 10 órát mutatott. Ideje kikelni az ágyból. Felhúztam a mamuszt, a pizsire felvettem a pulcsim és elindultam le a konyhába. Belépve a konyhába senkit nem találtam. Benéztem a nappaliba itt sincs senki. Hol lehetnek a többiek? És ki csukta be a szobám ajtaját? kavarogtak a kérdések a fejemben.  Lent nem találtam senkit így felmentem a lépcsőn. Be néztem a fürdőbe de senki.  Lehet hogy álmodok? Fejbe csaptam magam egyszer majd még egyszer. -Auu!-úgy látszik mégsem álmodok.

Ádi szemszöge:

Felöltöztem majd kiléptem a szobámból. Meglepetésemre újra Renivel találtam szembe magam. Aki... ütögette magát?! -Auu!-mondta. -Jó reggelt! -Öhm... -fagyott le- Neked is. -Mit csináltál az előbb?-kérdeztem rá. -Hát, én csak teszteltem ,hogy nem álmodok-e.-adta meg az igaz választ. -Ő, oké.-nevettem el magam. -Ne nevess ki! Lementem és nem találtam ott senkit. -Jól van.-váltottam komolyra. -Biztos elmentek valahova.

Reni szemszöge:

 -Jössz reggelizni?-kérdezte.-Persze.-válaszoltam.- A konyhában láttam pár palit.-csordult össze a nyál a számban. -Azért is hittem ,hogy álom ,mert ez a kedvencem.-zabáltam  egy nutellás palacsintát. -Én is imádom.-mondta teli szájjal. -Ez jól esett.-mondtam. -Olyan vagyok?-kérdezte. Egyből kitört belőlem a nevetés. -Ott ült velem szemben Ádi tiszta nutellás képpel. -Csak egy kicsit.-válaszoltam majd újra nevetni kezdtem. Ádám hirtelen felállt és oda jött hozzám. Nem tudtam mit akar, majd egyszer csak a nutellás arcát jól beletörölte a pulcsimba. Felálltam a  székről én is és rohanni kezdtem. Be a nappaliba majd fel a lépcsőn. Ádi közben végig kergetett. -Segítség! Segítség!-üvöltöttem nevetéseim közt. Halottam hogy nyílik az ajtó majd hátra fordultam. Ádám meg pont belém rohant. Mindketten a földön kötöttünk ki. Még mindig nevettünk. Ádi pont rám esett így egymás szemébe néztünk és... 

3.Fejezet

Addig elleszel itt a fiúkkal? -Persze menj csak.-mosolyogtam...
-Hát akkor folytassuk a játékot! Most én osztok.-mondta Ádi.
Már félórája játszottunk, mikor szólt Amy: -Gyertek, kész a vacsora!
Beni és én egyből  rohantunk a konyhába.-Há,há! Én érek oda előbb!-üvöltöttem.

Ádám szemszöge: 
Anyu szólt, hogy kész a vacsi, Reni és Beni persze  rögtön felpattantak. Láttam ,ahogy Reni alatt a szönyeg felgyűrődik... Szerencsére épp eltudtam őt kapni. -Hoppá, lehet ,hogy nem kellet volna futni.-nevettem.

Reni szemszöge:
-Kö-öszi.-dadogtam, a gyönyörű szemibe nézve. -Én győztem!-kiabált Beni.  Ádi visszaengedett a lábaimra és már sétálva mentem tovább a konyhába. -Ez finom volt, köszönöm.-mosolyogtam.-Nyugodtan menj fel fürdeni, Adri biztos nem jön még egy darabig.-mondta Amy. -Rendben, akkor megyek is.-mondtam, és elindultam a táskámért. Kivettem a fürdéshez kellő cuccokat és bementem a fürdőbe. Próbáltam bezárni de nem sikerült. Végül feladtam, becsuktam az ajtót és úgy zuhanyoztam le. Mikor végeztem jöttem rá, hogy a pizsim ottmaradt.

Ádám szemszöge:
-Ádám! Szólnál Reninek ,hogy az ablakot nyissa ki?!-kért meg Anya. -Persze.-indultam fel a  lépcsőn. A fürdőszobához érve bekopogtam. -Gyere be!-mondta. -Oh.- jött ki a számon mikor megláttam, egy szál törölközőben. -Miért jöttél?-kérdezte fogmosás közben. -Csak Anyu szólt ,hogy nyisd ki az ablakot.-közöltem. -Oké. Egyébként nem tudtam bezárni az ajtót.-mondta. -Ja, egy ideje nem záródik.-mondtam. -Na de hagylak.-mentem el.

Reni szemszöge:
Mikor elment legszívesebben megragadtam volna a kezét és azt mondtam volna, hogy maradj. De ez csak a mesékben működik. Kimentem a fürdőből és irányba vettem Adri szobáját. -Ó, jól nézel ki.-kacsintott, majd nevetett Beni. Én erre válaszul csak kinyújtottam a nyelvem. Öltözködés közben megérkezett Adri. míg elment fürdeni lementem a konyhába, mert szomjas voltam. Ádám ott ült a kanapén, tv-t nézett és kakaót ivott. -Hol tartjátok a kakaót?-kérdeztem meg tőle. -Csináljak neked is?-kérdezett vissza. -Jó lenne mosolyogtam rá. Leültem a konyhapulthoz, és onnan néztem ahogy tevékenykedik. -Ugye, melegen szered?-kérdezte. -Persze.-válaszoltam. -Tessék itt a házilag készített, friss,meleg kakaó.-tette le elém. -Köszönöm. Ott ültünk a pultnál ketten és iszogattuk a kakaót.

Adri szemszöge:
Hol lehet már Reni? tettem fel magamban a  kérdést. -Reni!-kiabáltam.

Reni szemszöge:
-Reni!-kiabált Adri. -Úgy hallom mennem kell.-nevettem.-Még egyszer köszönöm a kakaót. -Nincs mit.-mondta elképesztően szép mosollyal. -Jóéjt-köszöntem el, és el indultam felfelé. -Jóéjt.-köszönt ő is.

Adri szemszöge:
Hol voltál?-kérdeztem. -Csak ittunk egy kakaót.-mondta. -Kivel ittál te kakaót?-kérdeztem rá. -Hát Ádival.-mondta miközben a szemei csillogtak. -Na gyere üljünk le.-ültünk le az ágyamra törökülésben. - Tetszik neked?-vágtam a közepébe. -Ki?-kérdezett vissza. -Hát Ádi. Látom rajtad. Le se tagadhatod ,hogy bejön. -Jó,jó de csak kicsit.-vallotta be.-De ne mond el neki kérlek!-könyörgött. -Nyugi nem fogom.-mosolyogtam. Az este másik felét a kedvenc sorozatunk nézésével töltöttük. Úgy látszik Reni ezt tényleg komolyan gondolja a tesóm és közte. Én nem bánom, ha mindketten boldogok... 

Esti szettem:

2.Fejezet

-Reni! Várj meg! Fordultam hátra és meg láttam őt... -Szia! Hát te? -Épp futni voltam. És te?-mondta Sena. -Most jöttem Ádiéktól.-mondtam. -Hogy hogy te ilyenkor itt vagy? Nem 15.-én szoktál kijönni?-érdeklődött. -Ma van 15.-e.-nevettem. -Nem. Még csak 13.-a van.-közölte. -Komolyan? Úristen elfelejtettem ,hogy idén előbb lett vége a sulinak. Akkor már értem miért nem volt itt Szemi.-jutott eszembe. -Én most már megyek tovább. Szia!-köszönt el. -Szia Sena, jó volt újra látni! Folytattam hazafelé az utat. Már nagyon éhes voltam, így siettem.

Itt vagyok!-köszöntem Mamámnak. -Akkor gyere, már megterítettem.-invitált be. Imádom a Mama főztjét. Mint mindig gyorsan, habzsolva ettem. -Képzeld Mama találkoztam Senával és rájöttem ,hogy csak 13.-a van ma.-meséltem. -Akkor érthető ,hogy miért nem volt itt Szemi. Nyugodtan menj át hozzá ebéd után.-adott engedélyt.

A finom ebéd után elindultam Szemi háza felé. Mivel ők messze laktak biciklivel mentem. Biciklizés közben elöntött a dezsavű. Mindig ezeket az utcákat járjuk Szemivel. Oda érve leszálltam és a kapuhoz siettem. Csöngettem, de semmi nem történt. Gondoltam elromlott a csengő. -Szemi! Anna!-kiabáltam a nevüket. Semmi válasz...

Szemiék sokat szoktak együtt túrázni. Biztos most is a hegyekben lehetnek. Elindultam haza. -Segítsek valamiben?-kérdeztem Mamát. -Nem kell kincsem. Éppen leültem a fotelbe mikor csöngettek. -Megyek!-ordítottam.-Sziasztok! Hát ti? -Megyünk a partra. Jössz velünk? -Persze csak felöltözöm, egy perc.

Így indultunk mi le a partra. -Ma elmentem Szemi házához de nem volt otthon.-meséltem. -Tuti kirándulni vannak.-nevetett Adri. -Szerintem is.- nevettem vissza. -Az égész utat végig nevettük. Mikor oda értünk megláttam a sok embert. -Hűha! Mennyien vannak!-lepődtem meg. -Hát nem csodálom. Tikkasztó a hőség.
Lepakoltunk a megszokott helyünkre, levettük a fürdőruha feletti ruhát, majd irány a víz!
Elvoltunk a vízben vagy egy órát is. Elfáradtunk és kiültünk a partra, a kedvenc sziklánkra. Készítettem egy fotót is a kilátásról majd rólunk:

-Tényleg ti Dáviddal még együtt vagytok?-érdeklődtem. -Igen de nyári munkát vállalt pár hétre és csak este ér haza. És mikor haza ér hulla fáradt.-mondta Adri. -Értem. -És neked van valakid? -Á, nekem nincs. Tudod milyen szerencsétlen vagyok a fiúk terén. -Majd lesz valaki aki meghódít.-nyugtatott Adri. -Na induljunk haza.-mondtam. Összepakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk vissza. Útközben újra témánál voltunk. -És tetszik valaki?-kérdezett rá Adri. -Hát van valaki, de neki én biztos nem tetszem. -Honnan tudod ezt? -Mert neki én csak egy barát vagyok. -Ha elmondanád ki segítenék ,hogy ne csak az legyél. Nem válaszoltam. Nem akartam ,hogy rájöjjön ,hogy a testvére az. Mert egy perc és már tudni fogja az egész családja.

-Nálunk alszol?. kérdezte Adri. -Igen ,de meg kell kérdeznem Mamát előtte. -Akkor hívd fel!-utasitott. -Jó de pizsi is kéne nem gondolod? -Jó menjünk hozzátok akkor.

-Szia Mami! Aludhatok ma este Adriéknál?-könyörögtem. -Jó de gyere haza délre. -Jó,jó.
Össze szedtem a pizsit és a másnapi ruhám egy táskába és mehettünk is. -Csókolom!-köszönt Adri. -Szerbusztok! -Úgy bírom a nagyid.-mondta adri. -Tudom ,hogy jó fej.-mosolyogtam.

-Sziasztok!-köszöntem belépve a házba. -Hello!-köszönt Adri is. -Anyu ugye itt aludhat Adri? -Persze. -Köszi!-mondta és nyomott egy puszit Amy az anyukája arcára. -Mi lesz a vacsi?-kérdezte Adri. -Sült csirke rízzsel. -Hm. Az Finom.-mondtam. -Van kedvetek kártyázni egyet?-kérdezte Beni, Adri idősebbik bátya. -Persze!-kiabáltam. -Akkor gyertek a nappaliba.-mondta Beni. Körbeültük a játékot a szőnyegen, Beni kiosztotta a lapokat és kezdődhetett a játék. 4-en játszottunk Adri,Beni,Ádi és én. Először Beni nyert aztán Ádi de a végén én is nyertem egyszer. Új kört kezdtünk volna ,csak Amy szólt. -Adri most jut eszembe. Keresett a Dávid telefonon. -Juj akkor megyek és visszahívom.-örvendezett Adri. Látszik rajtuk ,hogy nagyon boldogok együtt. Mindig öröm rájuk nézni.

Adri szemszöge:

Rohantam felhívni Dávidod. -Szia szívem!-szólt bele én pedig beleremegtem. -Szia szerelem! Miért kerestél?-kérdeztem.
-Hiányoztál. Nincs kedved átjönni?-invitált. -Átmennék ,de most itt van nálunk Reni. -De vagy egy hete nem láttuk egymást és most végre ráérek. -Sajnálom. -Otthagyhatod a fiúkkal úgy is jóba vannak. Te meg majd később visszamész.
-Jó ,akkor beszélek vele és egy 20 perc múlva ott vagyok. -Szeretlek!-köszönt el. -Én is. Letettem a telefont és már siettem is le.

Reni szemszöge:

Valamin épp nagyot nevettünk mikor halottam ,hogy Adri csörtet le a lépcsőn. -Reni most el kell mennem Dávidhoz. Egy hete nem láttam. Sietek majd vissza. Addig elleszel itt a fiúkkal? -Persze menj csak.-mosolyogtam...

1.Fejezet

Ti is szeretitek a nyarat? Mert én nagyon.
Minden nyáron a nyaralónkba töltöm a szünidőt a mamámmal. Mindig segítek a házimunkában, a sütésben és sok másban. Mikor először leutazunk ide június 15.én a barátnőm Szemi már a kapuban vár. Nagy ölelkezés, puszi stb.
De idén nem így történt...

Otthon reggel felvettem az egyik kedvenc pólómat, rövid farmert, fehér tornacipőt. A körmeim még tegnap este befestettem, a hajam konytba fogtam, megfogtam a táskám és mehettünk is.

A hosszú út után végre megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból de ő nem volt ott... Gondoltam csak késik, de belül éreztem hogy valami baj van. Hát nem vártam tovább inkább felhívtam. A telefon kicsöngött. -Ahj, istenem vegye már fel.-mondtam. De nem, nem vette fel. Mamával kipakoltuk az autóból a csomagokat, viszont Szemi még mindig nem jött. kezdtem ideges lenni. Átmentem a szomszédba. -Szia Tom! -Helló Reni!Jaj de hiányoztál, nem tudtam hogy ma jössz. -Pedig mindig ezen a napon jövök.-mosolyogtam,majd eszembe jutott Szemi és elszomorodtam.-Nem tudod mi van Szemivel? Mindig itt szokott várni a kapuban, de ma nem jött el. És a telefont se veszi fel.-mondtam szomorkásan. -Sajnos nem tudom. Biztos csak késik. -És a telefon?-kérdeztem idegesen. -Nyugi, biztos minden rendben lesz. Lehet ,hogy dolga van.-nyugtatott Tom. -Lehet.-mondtam. Vissza mentem a házunkba és szóltam Mamának ,hogy elmentem. -Rendben de hova mész?-kérdezte. -Csak megnézem pár barátom. -Jó de ebédre gyere haza. -Oké.-mondtam és már rohantam is.

Ahogy sétálás közben körbe néztem öröm fogott el, újra itt voltam. Lombozó fák, virágos kertek, nevető gyerekek. Ez az én otthonom. Közben oda értem a pár utcára található Adri barátnőm házához.

Adri szemszöge:

A kanapén heverésztem ma is mikor valaki csöngetett.
-Szia Reni!!! -Szia. -Mi baj?-kérdeztem mert láttam rajta ,hogy valami nem oké. -Semmi, csak tudod Szemi mindig elém jött mikor kiköltöztem, de most nem volt ott. -Oh. Értem. -De ezért ne szomorodj el, biztos elfejtette. A beszélgetésünket félbe szakította a lépcsőn lefelé csörtető bátyám. -Hello Csajok, megzavartam valamit? -Szia Ádi! Nem, csak...-mondta reni. -Csak mi?-kérdezte Ádi. -Hát... -Reni szomorú, mert Szemi nem várta a kapuban, ahogy szokta.-mondtam miközben a nézésemmel jeleztem ,hogy nem tud Reni semmiről. -Á, Értem. Csajos dolgok.-mondta.-De nekem most mennem kell. Később gyere át Reni dumálni. -Jó.-mondta Reni. -Na Sziasztok!

Reni szemszöge:

Nekem is mennem kell. Megígértem ,hogy ebédre hazaérek.-közöltem. -Jól van. Szia! -Szia!

Elindultam hazafelé. Halottam ,hogy valaki rohan felém. -Reni! Várj meg! Fordultam hátra és meg láttam őt...