Minden nyáron a nyaralónkba töltöm a szünidőt a mamámmal. Mindig segítek a házimunkában, a sütésben és sok másban. Mikor először leutazunk ide június 15.én a barátnőm Szemi már a kapuban vár. Nagy ölelkezés, puszi stb.
De idén nem így történt...
Otthon reggel felvettem az egyik kedvenc pólómat, rövid farmert, fehér tornacipőt. A körmeim még tegnap este befestettem, a hajam konytba fogtam, megfogtam a táskám és mehettünk is.
A hosszú út után végre megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból de ő nem volt ott... Gondoltam csak késik, de belül éreztem hogy valami baj van. Hát nem vártam tovább inkább felhívtam. A telefon kicsöngött. -Ahj, istenem vegye már fel.-mondtam. De nem, nem vette fel. Mamával kipakoltuk az autóból a csomagokat, viszont Szemi még mindig nem jött. kezdtem ideges lenni. Átmentem a szomszédba. -Szia Tom! -Helló Reni!Jaj de hiányoztál, nem tudtam hogy ma jössz. -Pedig mindig ezen a napon jövök.-mosolyogtam,majd eszembe jutott Szemi és elszomorodtam.-Nem tudod mi van Szemivel? Mindig itt szokott várni a kapuban, de ma nem jött el. És a telefont se veszi fel.-mondtam szomorkásan. -Sajnos nem tudom. Biztos csak késik. -És a telefon?-kérdeztem idegesen. -Nyugi, biztos minden rendben lesz. Lehet ,hogy dolga van.-nyugtatott Tom. -Lehet.-mondtam. Vissza mentem a házunkba és szóltam Mamának ,hogy elmentem. -Rendben de hova mész?-kérdezte. -Csak megnézem pár barátom. -Jó de ebédre gyere haza. -Oké.-mondtam és már rohantam is.
Ahogy sétálás közben körbe néztem öröm fogott el, újra itt voltam. Lombozó fák, virágos kertek, nevető gyerekek. Ez az én otthonom. Közben oda értem a pár utcára található Adri barátnőm házához.
Adri szemszöge:
A kanapén heverésztem ma is mikor valaki csöngetett.
-Szia Reni!!! -Szia. -Mi baj?-kérdeztem mert láttam rajta ,hogy valami nem oké. -Semmi, csak tudod Szemi mindig elém jött mikor kiköltöztem, de most nem volt ott. -Oh. Értem. -De ezért ne szomorodj el, biztos elfejtette. A beszélgetésünket félbe szakította a lépcsőn lefelé csörtető bátyám. -Hello Csajok, megzavartam valamit? -Szia Ádi! Nem, csak...-mondta reni. -Csak mi?-kérdezte Ádi. -Hát... -Reni szomorú, mert Szemi nem várta a kapuban, ahogy szokta.-mondtam miközben a nézésemmel jeleztem ,hogy nem tud Reni semmiről. -Á, Értem. Csajos dolgok.-mondta.-De nekem most mennem kell. Később gyere át Reni dumálni. -Jó.-mondta Reni. -Na Sziasztok!
Reni szemszöge:
Nekem is mennem kell. Megígértem ,hogy ebédre hazaérek.-közöltem. -Jól van. Szia! -Szia!
Elindultam hazafelé. Halottam ,hogy valaki rohan felém. -Reni! Várj meg! Fordultam hátra és meg láttam őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése