2.Fejezet

-Reni! Várj meg! Fordultam hátra és meg láttam őt... -Szia! Hát te? -Épp futni voltam. És te?-mondta Sena. -Most jöttem Ádiéktól.-mondtam. -Hogy hogy te ilyenkor itt vagy? Nem 15.-én szoktál kijönni?-érdeklődött. -Ma van 15.-e.-nevettem. -Nem. Még csak 13.-a van.-közölte. -Komolyan? Úristen elfelejtettem ,hogy idén előbb lett vége a sulinak. Akkor már értem miért nem volt itt Szemi.-jutott eszembe. -Én most már megyek tovább. Szia!-köszönt el. -Szia Sena, jó volt újra látni! Folytattam hazafelé az utat. Már nagyon éhes voltam, így siettem.

Itt vagyok!-köszöntem Mamámnak. -Akkor gyere, már megterítettem.-invitált be. Imádom a Mama főztjét. Mint mindig gyorsan, habzsolva ettem. -Képzeld Mama találkoztam Senával és rájöttem ,hogy csak 13.-a van ma.-meséltem. -Akkor érthető ,hogy miért nem volt itt Szemi. Nyugodtan menj át hozzá ebéd után.-adott engedélyt.

A finom ebéd után elindultam Szemi háza felé. Mivel ők messze laktak biciklivel mentem. Biciklizés közben elöntött a dezsavű. Mindig ezeket az utcákat járjuk Szemivel. Oda érve leszálltam és a kapuhoz siettem. Csöngettem, de semmi nem történt. Gondoltam elromlott a csengő. -Szemi! Anna!-kiabáltam a nevüket. Semmi válasz...

Szemiék sokat szoktak együtt túrázni. Biztos most is a hegyekben lehetnek. Elindultam haza. -Segítsek valamiben?-kérdeztem Mamát. -Nem kell kincsem. Éppen leültem a fotelbe mikor csöngettek. -Megyek!-ordítottam.-Sziasztok! Hát ti? -Megyünk a partra. Jössz velünk? -Persze csak felöltözöm, egy perc.

Így indultunk mi le a partra. -Ma elmentem Szemi házához de nem volt otthon.-meséltem. -Tuti kirándulni vannak.-nevetett Adri. -Szerintem is.- nevettem vissza. -Az égész utat végig nevettük. Mikor oda értünk megláttam a sok embert. -Hűha! Mennyien vannak!-lepődtem meg. -Hát nem csodálom. Tikkasztó a hőség.
Lepakoltunk a megszokott helyünkre, levettük a fürdőruha feletti ruhát, majd irány a víz!
Elvoltunk a vízben vagy egy órát is. Elfáradtunk és kiültünk a partra, a kedvenc sziklánkra. Készítettem egy fotót is a kilátásról majd rólunk:

-Tényleg ti Dáviddal még együtt vagytok?-érdeklődtem. -Igen de nyári munkát vállalt pár hétre és csak este ér haza. És mikor haza ér hulla fáradt.-mondta Adri. -Értem. -És neked van valakid? -Á, nekem nincs. Tudod milyen szerencsétlen vagyok a fiúk terén. -Majd lesz valaki aki meghódít.-nyugtatott Adri. -Na induljunk haza.-mondtam. Összepakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk vissza. Útközben újra témánál voltunk. -És tetszik valaki?-kérdezett rá Adri. -Hát van valaki, de neki én biztos nem tetszem. -Honnan tudod ezt? -Mert neki én csak egy barát vagyok. -Ha elmondanád ki segítenék ,hogy ne csak az legyél. Nem válaszoltam. Nem akartam ,hogy rájöjjön ,hogy a testvére az. Mert egy perc és már tudni fogja az egész családja.

-Nálunk alszol?. kérdezte Adri. -Igen ,de meg kell kérdeznem Mamát előtte. -Akkor hívd fel!-utasitott. -Jó de pizsi is kéne nem gondolod? -Jó menjünk hozzátok akkor.

-Szia Mami! Aludhatok ma este Adriéknál?-könyörögtem. -Jó de gyere haza délre. -Jó,jó.
Össze szedtem a pizsit és a másnapi ruhám egy táskába és mehettünk is. -Csókolom!-köszönt Adri. -Szerbusztok! -Úgy bírom a nagyid.-mondta adri. -Tudom ,hogy jó fej.-mosolyogtam.

-Sziasztok!-köszöntem belépve a házba. -Hello!-köszönt Adri is. -Anyu ugye itt aludhat Adri? -Persze. -Köszi!-mondta és nyomott egy puszit Amy az anyukája arcára. -Mi lesz a vacsi?-kérdezte Adri. -Sült csirke rízzsel. -Hm. Az Finom.-mondtam. -Van kedvetek kártyázni egyet?-kérdezte Beni, Adri idősebbik bátya. -Persze!-kiabáltam. -Akkor gyertek a nappaliba.-mondta Beni. Körbeültük a játékot a szőnyegen, Beni kiosztotta a lapokat és kezdődhetett a játék. 4-en játszottunk Adri,Beni,Ádi és én. Először Beni nyert aztán Ádi de a végén én is nyertem egyszer. Új kört kezdtünk volna ,csak Amy szólt. -Adri most jut eszembe. Keresett a Dávid telefonon. -Juj akkor megyek és visszahívom.-örvendezett Adri. Látszik rajtuk ,hogy nagyon boldogok együtt. Mindig öröm rájuk nézni.

Adri szemszöge:

Rohantam felhívni Dávidod. -Szia szívem!-szólt bele én pedig beleremegtem. -Szia szerelem! Miért kerestél?-kérdeztem.
-Hiányoztál. Nincs kedved átjönni?-invitált. -Átmennék ,de most itt van nálunk Reni. -De vagy egy hete nem láttuk egymást és most végre ráérek. -Sajnálom. -Otthagyhatod a fiúkkal úgy is jóba vannak. Te meg majd később visszamész.
-Jó ,akkor beszélek vele és egy 20 perc múlva ott vagyok. -Szeretlek!-köszönt el. -Én is. Letettem a telefont és már siettem is le.

Reni szemszöge:

Valamin épp nagyot nevettünk mikor halottam ,hogy Adri csörtet le a lépcsőn. -Reni most el kell mennem Dávidhoz. Egy hete nem láttam. Sietek majd vissza. Addig elleszel itt a fiúkkal? -Persze menj csak.-mosolyogtam...