4.Fejezet

Adri szemszöge: 

Este olyan fél 3 körül el is aludtunk. Mivel korán kelős vagyok már reggel 7-kor fent voltam. Csendben kimentem a szobából, nehogy Reni felébredjen. Jó reggelt Beni!-köszöntem a szintén koránkelő bátyámnak. -Jó reggelt! Anyu készített reggelit mielőtt elment dolgozni, ott van a  konyhában.-mondta Beni. Hmm Palacsinta, az egyik kedvenc reggelim. Miközben finoman lakmároztam valami nyaldosta a lábam... Szuszi!!!-kiabáltam.- Jaj de hiányoztál emeltem az ölembe az édes kis beaglet. A nevét onnan kapta ,hogy mindig olyan szunyókálós volt. 

 -Várjunk ha itt van Szuszi... Akkor apa is hazajött!-kiabáltam örömömben. -Adri ne keltsd fel apát nemrég ért haza csak, nagyon fáradt.-mondta Beni. -Ó, akkor Szuszika is biztos fáradt. Ugye Szuszika? Jaj te kis édes.-gügyögtem neki.  Befektettem Szuszit az ágyába és folytattam a reggelim.  -Beni, gyere ide egy kicsit. -Igen?-kérdezte. -Szerinted Ádámnak van most barátnője? -Nem hiszem. Fanni óta nem halottam senkiről. -De annak már egy éve! -Egyébként miért érdekel? Talán van egy jelölted?-kacsintgatott. -Nem, dehogy is. Csak úgy kérdeztem.-tagadtam le. -Ismerlek már.-nevetett.-Tudom hogy van valaki csak titok. De nyugi én nem szólok Ádinak. -Oké. És neked van valakid?-kérdeztem huncut mosollyal. -Tudod ,hogy nekem mindig van valakim. -Ez igaz. Te vagy a kis hódítónk a családban.-nevettem.

Ádi szemszöge:

Lentről hangos nevetés hallatszott. Így elég nehéz lett volna vissza aludni. Még félig csukott szemmel elindultam a fürdőbe. Benyitottam. Még így alig kinyitva a szemem is láttam, hogy ez nem a fürdőszoba. Túl rózsaszín volt ahhoz. Megdörzsöltem a szememet és észre vettem őt ,ahogy édesen szunyókál. Sose láttam őt még így. Olyan volt mint egy angyal. Hosszas bámulás után rájöttem mennem kéne. Halkan vissza csuktam az ajtót és irányba vettem a fürdőszobát. Mosakodás közben még mindig ő járt a fejemben.

Reni szemöge:

Arra ébredtem ,hogy valaki becsukta az ajtót. Megnéztem az órát ami már 10 órát mutatott. Ideje kikelni az ágyból. Felhúztam a mamuszt, a pizsire felvettem a pulcsim és elindultam le a konyhába. Belépve a konyhába senkit nem találtam. Benéztem a nappaliba itt sincs senki. Hol lehetnek a többiek? És ki csukta be a szobám ajtaját? kavarogtak a kérdések a fejemben.  Lent nem találtam senkit így felmentem a lépcsőn. Be néztem a fürdőbe de senki.  Lehet hogy álmodok? Fejbe csaptam magam egyszer majd még egyszer. -Auu!-úgy látszik mégsem álmodok.

Ádi szemszöge:

Felöltöztem majd kiléptem a szobámból. Meglepetésemre újra Renivel találtam szembe magam. Aki... ütögette magát?! -Auu!-mondta. -Jó reggelt! -Öhm... -fagyott le- Neked is. -Mit csináltál az előbb?-kérdeztem rá. -Hát, én csak teszteltem ,hogy nem álmodok-e.-adta meg az igaz választ. -Ő, oké.-nevettem el magam. -Ne nevess ki! Lementem és nem találtam ott senkit. -Jól van.-váltottam komolyra. -Biztos elmentek valahova.

Reni szemszöge:

 -Jössz reggelizni?-kérdezte.-Persze.-válaszoltam.- A konyhában láttam pár palit.-csordult össze a nyál a számban. -Azért is hittem ,hogy álom ,mert ez a kedvencem.-zabáltam  egy nutellás palacsintát. -Én is imádom.-mondta teli szájjal. -Ez jól esett.-mondtam. -Olyan vagyok?-kérdezte. Egyből kitört belőlem a nevetés. -Ott ült velem szemben Ádi tiszta nutellás képpel. -Csak egy kicsit.-válaszoltam majd újra nevetni kezdtem. Ádám hirtelen felállt és oda jött hozzám. Nem tudtam mit akar, majd egyszer csak a nutellás arcát jól beletörölte a pulcsimba. Felálltam a  székről én is és rohanni kezdtem. Be a nappaliba majd fel a lépcsőn. Ádi közben végig kergetett. -Segítség! Segítség!-üvöltöttem nevetéseim közt. Halottam hogy nyílik az ajtó majd hátra fordultam. Ádám meg pont belém rohant. Mindketten a földön kötöttünk ki. Még mindig nevettünk. Ádi pont rám esett így egymás szemébe néztünk és...